Tudatosan döntöttem el, hogy testem, életem a magas erők szolgálatára ajánlom fel, bármit hozzon is. Hamarosan egy Népfőiskolát szerveztem másokkal közösen 1996-ban, hogy spirituális tanokat az általunk akkor nagyon tisztelt tanítók taníthassanak, egyszerre sok embernek. Az ő szolgáltukra szántam el magam. Társaim is. Az iskola 1997-1999 között létezett. Indulásakor
Anatómiát tanítottam a szellemi gyógyítás iránt érdeklődő több mint 100 embernek s magyar rovásírást. Azért én, mert nem volt pénzünk. Minden óra után minden oktatót névtelenül értékeltek a hallgatók. 4.3-as lett az Anatómia, 4.6 a rovásírás órák értékelése. Egyik tanítótársam 4.9 értékelést kapott a Misztériumbölcselet oktatásáért!
Mindenem ami volt, arra fordítottam fél éven át, el is adósodtam akkoriban 200 000 ft-ra pluszban, hogy a népföiskola elinduljon, jártam az országot, klubokat, hívtam az embereket. Megérezték, valami nagyon tiszta, jó dolog készül. De csak 35 fő jelentkezett, 80 főnél lenne önfenntartó az oktatás. Úgy nézett ki, óriási bukás lesz belöle. Két hét volt hátra, mikor elkezdödtek a jelentkezések, s 135 fő kezdett tanulni! Az első képzés után a boldogságtól sírtam.
Egy év se telt el, s rá kellett döbbennünk, a fő oktató, nincs olyan színten, mint hittük. A nyári táborban döbbentem rá, ahol ő is ott volt, s én elkeseredésemben jó pár sört megittam. Óriási volt a felelősségem iskolavezetőként. És a spirituális felelősségem is éreztem. S akiket hívtam, fogalmuk nincs, tévösvény felé megy a képzés. Nem láttam a kiutat, becsapunk embereket, s a fő oktató valójában nem fogja őket magasabb szintre segíteni. Azt hittem, valóban ismeri a gyakorlatban is a Tradícíó ösvényét, de kiderült, nem így van.
A teljes bevétel felét a fő oktató kapta, 80 000 ft-ot egy hétvégért akkoriban, nem sok ember keresett ennyit egy hónap munkával sem. A többiből voltunk 10-en, akik dolgoztunk az iskoláért, s kaptuk meg.
A helyzet megoldódott, a fő oktató pàr hallgatóval átszervezte a sulit Budapestre. Az nagy élmény volt, mikor megtudtam, sokan, például akikkel együtt jártama Mantrára, annak első évfolyamába, kiálltak melléttem, mikor a fő oktató a suliban tàvollétemben ellenem beszélt hogy engem váltsanak le. S a titkárunk elmondta, épp azért nem vagyok a suliban ami még sosem fordult elő addig, mert a suli ügyeiben tárgyalok Budapesten. És felolvasta az előre megírt lemondásomat, amit csak az oktatási nap végén akartunk előtte bejelenteni. Más lett a suli vezetője, de ő se engedett a szellemiségből. Velünk maradt kb. 20 hallgató, akikből gyakorló lett, valódi gyakorlásba kezdtünk, a tradícíó gyakorlatai, buddhista, taoista következtek. Csodás év következett. Mindenki, aki kitartott, sokat fejlődött valóban s valódi szellemi utakat gyakorolt utána már, volt néhány találkozónk évekkel később. Akkor, ez volt életem csúcspontja. Közben Reiki Mesterré is avattak, s Zent is gyakoroltam naponta, hajnali 5-7 között egy kis dojóban pár emberrel s délután 18-19.30 között. Erős gyakorlás volt. Volt, hogy csak ketten voltunk. A gyakorlás néma csendben ment. Egyszer utána ültünk még csendben, majd a titkárunk megkérdezte, mieert csinálom? 4 gyerekröl gondoskodom nap mint nap, egy hónapban 2 hétvégén a sulit csináljuk, hajnalban korán kelni, este későn feküdni, gyakorolni... Azt válaszoltam neki őszintén, mert egy akkot 17 éves fiatal megkért, tegyem le vele a zen fogadalmakat, mert szeretne gyakorlást Tatabányán, de 2 ember kell hozzá. Akkor kaptam életem első koan interjúját is, ami hatalmas élmény volt, de errről máskor írok majd. S bár ő nem jár most gyakorolni, csládja nem engedte, fontos hogy ez az út tiszta, és fontos, fennmaradjon. Majd lesznek más gyakorlók, akik folytatják. Az én választott utam az Usui szellemi út, de a Zen gyakorlás fenntartása is fontos. Amíg meg nem jön a Zen Mester, folytatom. Majd megkérdeztem, ő, aki szintén kisgyerekes, miért jön? Azt felelte, hogy ne legyél itt egyedül. Ma már, ő is az Usui út mestere.
Az Usui út beavatottjaként, korábban az energia erősségéből éreztem, merre a helyes út. Illetve a Ji-Kinghez fordultam tanácsért minden nehezebb helyzetben. Első útmutató spirituális élményem akkor történt, mikor izgultam a Hindu Filozófia első órája előtt s 4 oldalas jegyzetet írtam, hogy mi mindenről ne felejtsek el beszélni, mikor megszólalt egy hang bennem: " Most megállás nélkül 4 napig tudnál a Hindu szellemi utakról, művekről beszélni, holnap 8 órád lesz rá csupán - minden rendben van"
Másnap, a jegyzetet elő se vettem. Belekezdtem s gyakorlatilag a magasabb erők segítettek, mindent elmondtam, kis részletet felolvastam a Mahabharatából is, folyékonyan, lendületesen, mindenki élvezte, mikor valaki kérdezni jelentkezett. Hogy mikor lesz ebédszünet, mert már 14 óra volt, s egy szünet se volt addig... De mondták, nagyon élvezték, s a Bhagavad Gítát akkor sokan megismerték. Megértették a Joga szintjeit is, melyik hova visz, hogyan épülnek egymasra a gyakorlatok, stb. Csodás év volt.
S így kezdődött a Lélek beszéde hozzám. S tart a kapcsolatunk azóta is.
