Az igazi Tanitó kénytelen fellépni a téves tanitások, tévutak, eltévelyedések, a tanok félreértelmezéseinek ügyében. Teszi ezt mindig szeretetből, könyörületből. Akiket érint birálata, mivel ők maximum a kismegvilágosodást élték át, rendszeresen ÉN-jük iránti támadésként élik meg a Tanitó ilyen tevékenységeit - ez azonban a Tanitót nem tarthatja vissza, figyelmeztesse a gyakorlókat, keresőket a veszélyekről. 

Legnehezebb nem a lelkes amatőrökkel, hanem a felkészületlenül a spirituális út egyik állomását elértekkel van.

Mivel nekik nem volt olyan mesterük, akik a teljes megvilágosodást elérték, az utat sem ismerték. Lehetséges, előfordul, hogy a gyakorló aki magát még nem tisztitotta meg az út során, spirituális élményben részesül, például a megvilágosodás élményében. De aki még nem járta be az utat, az ilyenkor képeket lát, hangokat hall, stb, nem a tiszta élmény éri el, s mivel az ego utolsó és sikeres védekezésében erőssé teszi ezt az élményt, az illetőnek ez lesz ragaszkodása tárgya ezentúl - hogy amit ő átélt, az a valódi, a végső, amit látott, hallott. A teljes megvilágosodáskor nincsenek, nem is lehetnek képek. Nincs a béke, nincs a félreértelmezett öleljünk meg mindenkit szeretet. Ott nincs semmi, de ez a semmi minden. 

Buddha egyik tanitása erről a gondról szól. Akkoriban viszont a keresők tudatát más foglalkoztatta, igy más képeket láttak, mint a maiak.. 

Amikor egy ilyen kis megvilágosodást elért egyén azt hiszi, a végsőt érte el, tanitásaival, útmutatásaival félrevezeti követőit. Akaratlanul is. Olyan gyakorlatokat végeztet velük, melyek kellemesek, nem nehezek, és azt állitja, nem is kell nagyon semmit csinálni csak csendben lenni, vagy a szeretetet érezni - de a szeretetet nem lehet csinálni. Nem lehet erőltetni. És bizony az az igazság, az út fele a mienk. 

Sokuknak erős érzelmi problémáik is vannak. Sok körülöttük a hizelgő, utánzó is, és ők ezt rendben levőnek találják.  

Mivel ők maguk nem járták be az utat, nem is tudnak követőiknek utat mutatni. Pedig az út minden szellemi úton, mely célba vezet, lényegében ugyanaz, ugyanazok a lépcsőfokai. Ezért értik a teljesen felébredettek egymást akkor is, ha egymás nyelvét nem is beszélik akár. 

S ezért volt kudarc a magyarországi próbálkozás, az "egység-konferencia" - mert az egységet nem lehet csinálni. Az egység van. De amikor olyanok gyűlnek össze, akik csak a saját élményüket tartják valósnak és arra akarják az egységet - és arra vágynak, az emberek csodálják, irigyeljék őket és titokban még arra is, a többi megvilágosodott őt nagyobbra tartsa - ez lesz belőle. Az egység konferencián egy emberre volt csupán érdemes figyelni, aki nem magáról vagy spirituális élményeiről beszélt. Hanem arról, mit kellene tenni. Az egy férfi előadó volt. 

Nézzük egy példát arra is, amit a tanitás félreértelmezésének találhatunk. 

Itt van például a közép út tana, hogy ne legyél szélsőséges. Ez fontos. De aki félreérti és azt hiszi, az egykedvűség valami búskomorságot jelent, nagy tévedésben van. És az is, aki mosolyt maximum enged meg magának de nem képes már se nevetni, se sirni. 

A közép út követése valójában azt jelenti, hogy ha az ember elmegy az egyk irányba, utána korrigál és visszatér, az ellenpontjával foglalkozik. Igy lehet fenntartani az egészséget is.

Például, ha a gyakorló észreveszi, mostanában túl sok húst evett, alkoholt ivott, ég a gyomra, akkor egy időre elhagyja ezeket, lehet vegetáriánus ételeket fogyaszt, nem iszik egy ideig alkoholt. Tehát az egyensúlyt úgy tartja fent a gyakorló vagy a mester is, mint a kötélen egyensúlyozó légtornász - kibillen jobbra, balra helyezi a súlypontját. Ezért nem esik ő le. Ez a középút követésének értelme - nem az, hogy az ember nem megy el esküvőre, se temetésre, mert kerüli ezeket. 

A mai emberek, keresők számára valóban hasznos, hogy arra felhatalmazással biró tanitók újabb praxisokat adtak a régi tradicionális praxisok mellett a gyakorlóknak. Két ember adott ilyen gyakorlatokat,  Pau Brunton aki maga arra törekedett, a kelet mély bölcsességét, igazságát nyugati embereknek átadhassa, s az általa kidolgozott út valóban a mai embereknek szól. E sorok irója maga is végig gyakorolta őket, valóban felkelt hogy a hajnal már kint érje a természetben, egy éven át végezve ezen elengedhetetlen előkészitő gyakorlatokat. Ezen előkészitő gyakorlatokat, melynek során egyértelműen kiderül, a jelöltből lehet-e tanitvány, végzi -e nap mint nap a gyakorlatokat -  ma türelmetlenségből sokan elhanyagolják, azonnal beavatást akarnak kapni. Ám ez nem lehetséges. És Brunton gyakorlatai, Hamvas Béla útmutatásai a tradicióról valóban eltakaritották az összes akadályt a megvilágosodás elől. Egy nagy tanitótól akkoriban kaptam meg a jóslatot, hogy hamarosan elérem a megvilágosodást. 

Nagyon jó példa a tanok félreértelmezésére a Reiki körökben egyik igen elterjedt téves nézet, miszerint a reiki oktató beavatást ad. Nem igaz, csak energetikai behangolást végez. A magyarországon elérhető reiki iskoláknak vagy annak nevezetteknek rengeteg oktatója van, akik előszeretettel "mester"-nek hivatják magukat, valójában nagyon kevés mestere és még kevesebb Tanitója van. Oktatók vannak s tanárok, mester alig. Az igaz, Tanitótól Mester-Tanitvány kapcsolat keretben lehet beavatásban részesülni, de annak semmi de semmi köze nincs az energetikai behangolásokhoz. Egy ilyen beavatás megtörténtét az iskola minden beavatottja megérzi, függetlenül attól, a világ mely részén tartókodik épp. 

Amikor egy valóban megvilágosodott Mester elindit egy tanitást, sokszor előfordul, mivel más nem éri el a megvilágosodást, leghaladóbb tanitványaira bizza, iskolája oktatói lesznek. Ha fenmarad a helyes gyakorlás, akkor előbb utóbb megérkezik az a tanitó, száz évvel vagy 500 évvel később, aki visszavezeti a gyökerekhez, mert kisebb nagyobb eltérések ennyi idő alatt bekövetkezhetnek. Ideális esetben tökéletes megvilágosodottak láncán keresztül történik az iskola vezetése. 

A másik tanitó,  aki új praxisokat alkotott, Osho volt, aki a dinamikus meditációt adta az emberiségnek, melynek lényege, kb. 20 percen át teljes erőfeszitéssel végezz valamit - táncolj például - és utána feküdj le, lazulj el. 

E sorok irója úszással gyakorolta ezt, kezdetben önkéntelenül, majd utána a napra feküdve már gyerekként elérte azt az állapotot, amit felnőttkorában újra. Rendszeres nyári gyakorlat volt az erőteljes úszás, majd pihenés , ellazulás a napon, félálomszerű állapotban, és újra és újra.

Nagyon jó kis gyakorlat. Ma már, hazámból kiűzetve, minden nap akár gyakorolhatom tengerparton, pálmafák alatt. Köszönet érte a sok szervilisnek.