A blogban egyrészt a most éppen történő eseményekről irok, másrészt visszaemlékezések korábbi időkre. 

Bevezetőül annyit, kikényszeritett, mégis önkéntes számüzetésben élek, igen messze az Orbanisztánná vált volt hazámtól. Életcélom, amire azt mondták rengetegen, lehetetlen - elértem. Nem rövid idő alatt, csaknem 2 évtized alatt. Tudásom, a rám bizott Tradicionális Tanok már valószinű csak más országokban adhatóak tovább. 

Jelenleg, gyakorló buddhista közösségünk jogfosztásának kapcsán jogerősen pert nyertünk Orbanisztán kormánya ellen. A gonosz ellen küzdeni erkölcsi kötelesség. A kártéritési tárgyalások folynak, úgy hogy 3 hónapig semmi nem történt. 6 hónapot adott Strasbourg a megegyezésre, ha nem lesz, Strasbourg dönt. 

A tárgyalás határidejéig hirzárlat van, igy csak utána irhatom meg, mi folyik épp. 2015. március 10. után már visszatérhetek rá. 

Közösségünk sok gyógyitója, összes tanitója már külföldön él, új hazát kerestek ők is, és szintén nem kivánnak visszatérni. 

Most tengerparti városkában élek, nyelvet tanulok, és jól érzem magam. Tanitványaimmal még sok emberen tudunk segiteni, világszerte. 

Tehát, szerepelnek a JELEN eseményei, és a visszaemlékezések. A visszaemlékezéseket azért irom meg, az útra lépők erőt merithessenek belőle, az úton járók támaszra. 

Amit igérek, öszinteség. Bár határozottan cselekszem, de a mögötte lévő sziv mindig alázatos tudott maradni. 

Áldás minden úton járóra.