2015 január 1. 

Megrendülten állok a tengerparton - mikor megérzem az Egyetlent a Naplementében, egy óriási intelligenciát, erőt, csodás művészt a természet alkotásaiban... A művész JELENLÉTÉT érzem, aki maga a mű is...  A tudósnak igen, végül a csodálat, a bámulat marad - hogy valami általam ismeretlen fogalmam sincs mit művel... nekem, nekünk a Megrendülés, amit ilyenkor érzünk. Nincsenek gondolatok, sem érzések, csak a tiszta JELENLÉT és nálam ez megrendülést hoz. 

1989. december 24: Fiatal koromtól szerettem elmenni otthonról Karácsony délután, miután nálunk megvolt a fa állitás, megnézni hogy mások hogy ünneplik... az ablakokon át látható volt az öröm, a kertekben, béke, csodás, roppant a hó a lábam alatt, az újpesti piacon otthagyták az el nem adott fenyőket a szegény embereknek...   Most is, 1989 karácsonyán, ugyanezt az utat jártam be. 22 éves voltam, ifjú, két hónapja saját elhatározásból szellemi szabadfoglalkozású, rendszertervező, két hónap alatt többet kerestem, mint előtte fél éven át.

És a piactéren most más volt... először messziről csak a feketeséget láttam, gondoltam sáros a hó, sokan voltak arra. Azután megláttam a szegény embereket, akik jöttek a maradék fenyőfáért - mozdulatlanul, döbbenten ültek, guggoltak a hóban. Néma fájdalommal. Értetlenül- hogy lehetett ezt megtenni? Hogyan lehet ezt feldolgozni? Hogyan lehet ezt az otthoniaknak elmondani - elhiszik-e majd? 

 A tér közepén feketéllettek a fenyőfák maradványai - leöntötték oljjal a megmaradt fákat és felgyújtották. Üzleti szellem győzőtt. Azóta bennem halott volt az igazi karácsony. Gondolom, másokban is. 

"Virulnak a közhelyek és szürkülnek az ünnepek - gomblyukamban virág helyett lóhere" 

Ez lett minden otthoni ünnepből. 

"Halott virágok, amerre nézek, halott virágok, amerre lépek"

Körülöttem minden szintelen... szines fények szürkék fehérek. 

Akkor, 1989 karácsonyán gondolkodtam el - mit is jelent, mit hoz a rendszerváltást? Ma már tudható a válasz. Gengszterváltás lett belőle. A Súdrák, a senkik, az elvtelenek, a hitetlenek de képmutatók hatalma. A narancsbárósuttyók birodalma lett az ország. Pofátlanok, becstelenek, végletekig aljasok és szemforgató képmutatók lettek az új - új? Urak. Méghogy urak...  Méltatlanok. Kegyetlenek. 

2015 január 4-5: Elszakadok, leválok a magyar köldökzsinórról. Az az ország menthetetlen. Az a nép menthetetlen. Hamvas Bélának volt igaza. Márai is hiába reménykedett. Értékrendje e népnek már nincs. Egyes tagjai megmenthetőek. De ennyi. Ember vagyok, európai, nem magyar. Nemzetközi. Gyógyitó. Tanitó. Élő és megélő.  

2014 augusztusában leadtam személyim, lakcimkártyám és elmentem új hazát keresni. Gyáva népnek nincs hazája-ellopják tőle. Már meg is tették. Magyar a magyarral. Nem idegenek, nem ufók. Orbán és bandája. 

Az egész emberiség fejlődése a cél. Ott segitek, ahol hagyják, ahol van értelme. 

Levél jött legjobb barátomtól karácsonykor. Gyémántagyú, igaz ember, óriási szivvel - közmunkás otthon. 

" Tartsatok ki, és ne gyertek Magyarországra, hacsak nem kötelező !" 

Imádta ő is hazáját - de a hazája elárulta őt. Is. Adyt is. Semmelweist is. Márait is. Hamvast is. Bartókot s Kordát, Naumannt s Semmelweist, s hosszú lenne még a sor. Elég volt - sitty, elvágva e szál. 

Otthon maradt szeretteimtől jött:  

"Ma kaptam egy levelet, a mátrixot elemezték. Te is kiléptél belöle. Jól hasznositsd az uj tudást.Boldog új évet, ne nézz vissza. " 

A világ akkor is csodálatos, ha egyes részei sivárak és lelketlenek, terméketlenek már. 

Elég volt a döbbenetek országából. 

A világ hozza el a megrendülést. Az élő világ.  

Hosszú éveken át dolgoztunk azért, teljes szivből, saját erőből, mindenünk rááldozva, a világ legcsodásabb gyógymódja hazánkban az elsők között legyen elismerve - nagy lehetőség volt, fél Európából sok beteg oda járt volna, meggyógyulni, egy ideig ott élni. Azt hittük, azért vannak a hivatalnokok, miniszterek, államtitkárok hogy megtámogassák, felismerjék a hasznost - hát Magyarországon nem. Eltürték, majd tönkre próbálták tenni, ami épitettünk.  Igen barbár módon. 

De a világ fejlődik. Legyen hát, döntöttem. Egy lépést nem teszek azért, ott elismert gyógymód legyen. Majd, ha már szinte mindenhol az, majd Magyarországon is az lehet, utolsók között. Lehetett volna az elsők között. Rajtunk nem múlt. Nem forditom le a 4 japán nyelvű könyvet magyarra, nem adjuk ki. Jelenjen meg angolul, németül, spanyolul, olaszul, urdu nyelven is előbb.  

Nyugi, Orbanisztán - ott már nem akarunk épiteni. Sivatag kell nektek, legyen hát. 

A mienk, a szabad magyaroké, a tenger, a hegyek, az erdők. AZ ÉLET. Mi páran tudjuk, éljük, Szabadnak születtünk. Szabadságunk mások javára használjuk fel. 

Ott meg üvültve követel tiszteletet a pofátlan szemtelen koldus Európától. Könnyebb igy népszerűnek lenni ott, mint épitve.

Nem férünk el egy országban, ti a Rombolók, s mi az Épitők.

Isten veletek - bár ezt kétlem.