Tükörbe Nézve

Egy spirituális ember naplója

Egy spirituális ember naplója

A lélek beszél II. rész

2015. november 07. - gyfodor

Tudatosan döntöttem el, hogy testem, életem a magas erők szolgálatára ajánlom fel, bármit hozzon is. Hamarosan egy Népfőiskolát szerveztem másokkal közösen 1996-ban, hogy spirituális tanokat az általunk akkor nagyon tisztelt tanítók taníthassanak, egyszerre sok embernek. Az ő szolgáltukra szántam el magam. Társaim is. Az iskola 1997-1999 között létezett. Indulásakor 

Anatómiát tanítottam a szellemi gyógyítás iránt érdeklődő több mint 100 embernek s magyar rovásírást. Azért én, mert nem volt pénzünk. Minden óra után minden oktatót névtelenül értékeltek a hallgatók. 4.3-as lett az Anatómia, 4.6 a rovásírás órák értékelése. Egyik tanítótársam 4.9 értékelést kapott a Misztériumbölcselet oktatásáért! 

Mindenem ami volt, arra fordítottam fél éven át, el is adósodtam akkoriban 200 000 ft-ra pluszban, hogy a népföiskola elinduljon, jártam az országot, klubokat, hívtam az embereket. Megérezték, valami nagyon tiszta, jó dolog készül. De csak 35 fő jelentkezett, 80 főnél lenne önfenntartó az oktatás. Úgy nézett ki, óriási bukás lesz belöle. Két hét volt hátra, mikor elkezdödtek a jelentkezések, s 135 fő kezdett tanulni! Az első képzés után a boldogságtól sírtam. 

Egy év se telt el, s rá kellett döbbennünk, a fő oktató, nincs olyan színten, mint hittük. A nyári táborban döbbentem rá, ahol ő is ott volt, s én elkeseredésemben jó pár sört megittam. Óriási volt a felelősségem iskolavezetőként. És a spirituális felelősségem is éreztem. S akiket hívtam, fogalmuk nincs, tévösvény felé megy a képzés. Nem láttam a kiutat, becsapunk embereket, s a fő oktató valójában nem fogja őket magasabb szintre segíteni. Azt hittem, valóban ismeri a gyakorlatban is a Tradícíó ösvényét, de kiderült, nem így van.

A teljes bevétel felét a fő oktató kapta, 80 000 ft-ot egy hétvégért akkoriban, nem sok ember keresett ennyit egy hónap munkával sem. A többiből voltunk 10-en, akik dolgoztunk az iskoláért, s kaptuk meg.

A helyzet megoldódott, a fő oktató pàr hallgatóval átszervezte a sulit Budapestre. Az nagy élmény volt, mikor megtudtam, sokan, például akikkel együtt jártama  Mantrára, annak első évfolyamába, kiálltak melléttem, mikor a fő oktató a suliban tàvollétemben ellenem beszélt hogy engem váltsanak le. S a titkárunk elmondta, épp azért nem vagyok a suliban ami még sosem fordult elő addig, mert a suli ügyeiben tárgyalok Budapesten. És felolvasta az előre megírt lemondásomat, amit csak az oktatási nap végén akartunk előtte bejelenteni. Más lett a suli vezetője, de ő se engedett a szellemiségből. Velünk maradt kb. 20 hallgató, akikből gyakorló lett, valódi gyakorlásba kezdtünk, a tradícíó gyakorlatai, buddhista, taoista következtek. Csodás év következett. Mindenki, aki kitartott, sokat fejlődött valóban s valódi szellemi utakat gyakorolt utána már, volt néhány találkozónk évekkel később. Akkor, ez volt életem csúcspontja. Közben Reiki Mesterré is avattak, s Zent is gyakoroltam naponta, hajnali 5-7 között egy kis dojóban pár emberrel s délután 18-19.30 között. Erős gyakorlás volt. Volt, hogy csak ketten voltunk. A gyakorlás néma csendben ment. Egyszer utána ültünk még csendben, majd a titkárunk megkérdezte, mieert csinálom? 4 gyerekröl gondoskodom nap mint nap, egy hónapban 2 hétvégén a sulit csináljuk, hajnalban korán kelni, este későn feküdni, gyakorolni... Azt válaszoltam neki őszintén, mert egy akkot 17 éves fiatal megkért, tegyem le vele a zen fogadalmakat, mert szeretne gyakorlást Tatabányán, de 2 ember kell hozzá. Akkor kaptam életem első koan interjúját is, ami hatalmas élmény volt, de errről máskor írok majd. S bár ő nem jár most gyakorolni, csládja nem engedte, fontos hogy ez az út tiszta, és fontos, fennmaradjon. Majd lesznek más gyakorlók, akik folytatják. Az én választott utam az Usui szellemi út, de a Zen gyakorlás fenntartása is fontos. Amíg meg nem jön a Zen Mester, folytatom. Majd megkérdeztem, ő, aki szintén kisgyerekes, miért jön? Azt felelte, hogy ne legyél itt egyedül. Ma már, ő is az Usui út mestere. 

Az Usui út beavatottjaként, korábban az energia erősségéből éreztem, merre a helyes út. Illetve a Ji-Kinghez fordultam tanácsért minden nehezebb helyzetben.  Első útmutató spirituális élményem akkor történt, mikor izgultam a Hindu Filozófia első órája előtt s 4 oldalas jegyzetet írtam, hogy mi mindenről ne felejtsek el beszélni, mikor megszólalt egy hang bennem: " Most megállás nélkül 4 napig tudnál a Hindu szellemi utakról, művekről beszélni, holnap 8 órád lesz rá csupán - minden rendben van" 

Másnap, a jegyzetet elő se vettem. Belekezdtem s gyakorlatilag a magasabb erők segítettek, mindent elmondtam, kis részletet felolvastam a Mahabharatából is, folyékonyan, lendületesen, mindenki élvezte, mikor valaki kérdezni jelentkezett. Hogy mikor lesz ebédszünet, mert már 14 óra volt, s egy szünet se volt addig... De mondták, nagyon élvezték, s a Bhagavad Gítát akkor sokan megismerték. Megértették a Joga szintjeit is, melyik hova visz, hogyan épülnek egymasra a gyakorlatok, stb. Csodás év volt.

S így kezdődött a Lélek beszéde hozzám. S tart a kapcsolatunk azóta is. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mocsár vs Otthon

Egy évvel ezelőtt:

Vergődtem Orbanisztán mocsarában. Egy nagy mocsárrá változott Hungária, ahol csak az enyves kezűek érezhették jól magukat, a csalók, a szervilisek, képmutatók a többiek számára mocsár volt, mely a mélybe húz, lassan fojt meg, búzös kénes pokoli szagával, mocskával. S ha nagy erőfeszitéssel egyik helyéről kiszabaditod magad, máris a mocsár másik részébe kerültél. 

Igy hát repülővel szabadultam ki, Ázsiába vezetett utam. 

Tengerparton voltam karácsonykor. Kókuszpálmák alatt, gyönyörű szigeten. Koktélok, friss, csodás ételek, a bungalowból dagálykor a tengerbe léptem bele.  Otthon voltam végre. Hazataláltam. 

Élek egy ázsiai kisvárosban, melyhez közel van egy kis sziget, ahová legalább havonta átjárok, kikapcsolódni. Tanulom az ázsiai nyelveket. Mosolyognak rám, visszamosolygok. Mindenki kedves, barátságos, segitőkész. Nem mocsárlakók, a Paradicsom egyszerű csodás népe.

Reggelente mókus kúszik a villanyvezetéken, háztetőkön, kacagó madarak hangja, van kakasszó is... Néha megetethetek kiselefántot... 

Minden nyugis, békés. Emberi. Jó igy. Jó itt. Jó hogy ez az otthon, nem a mocsár. 

 

 

 

 

 

A lélek beszél I. rész

Álmokkal kezdődött a Lélek beszéde hozzám. Már tudatosan a fehér ösvényt kerestem.  Ráléptem, a tisztulás útját jártam évekig, hamarosan emberek gyógyulását segitettem. És persze felkeltettem a sötét erők figyelmét is. A tisztulás útját addig jártam, éveken át böjtölve hetente és hosszabb időszakokon át is, mig szemeim már ragyogtak mások szerint, rengeteg erőm volt, s nem csak a testem tisztulására figyeltem, hanem az érzelmekre, gondolatokra is. Elöntött a szégyen, ha megharagudtam valakire. Ez egészen addig tartott, mig egy kabbalista gyakorlatot végezve belső lényem nem a fehért, hanem a lila utat választotta - bölcsességet akartam már. A tisztulás már megvolt, de az áldozathozatal még hátravan - üzente a Ji-King is számomra. A Ji-King sokszor mutatta abban az időben az utat számomra, ha elbizonytalanodtam. Nem volt akkor emberi, megvilágosodott, tapasztalt tanitóm. A szent könyvek mutatták az utat.

Tehát, kezdő koromban történt hogy a Lélek beszélni kezdett hozzám: Álmokkal kezdődött, asztrál sikon. 

Az első álmom az volt, egy ágyon alszom, mikor egy fekete macska bejön a szobába. Felébredtem, néztem őt, ő meg felugrott az ágyamra, meg akartam simogatni. De ő egy ugrással a szivcsakrámnál termett s sebesen pörögve bele akart mászni, én egyből megragadtam hogy ezt nem engedhetem, karmolt, harapott de ki tudtam tépni a szivcsakrámból és messzire el tudtam hajitani.

Pár hónappal később egy álomban azt láttam, a fehér sereg egy katonájaként egy tábor tagja vagyok. Meglepő volt később ébren, hogy olyan emberek voltak együtt ott velem, akik az ébrenléti világban nem ismerték egymást, sőt akadt akit én akkor nem kedveltem, mégis a fehér sereg tagja volt. Éjjel álmomban őrséget álltam, s a fekete macska a fejem tetejéről próbált a szemembe karmolni, de elkaptam a mancsát és letéptem s mikor megnéztem már csak csontokból állt. Többé nem zavarta meg álmomat.

Pár hónappal később egyedül voltam otthon, családom elutazott, és 40 fok feletti lázam lett.  Nem vettem be gyógyszert, hamarosan elvesztettem eszméletem. Ebben az állapotban szellemi lények segitségét éreztem - hogy nagy a baj, s teljes vércserére van szükségem - mondták. Véremet egy edénybe vezették ahol tisztitották, úgy engedték vissza a testembe. Egy hang azt modta, teljes energiacserére van szüksége - majd magamhoz tértem. Orvost hivtak hozzám mikor éjfél után családom hazatért, ő kinai influenzát mondott, s tiszteletben tartotta hogy nem kérek injekciót, se gyógyszert. Soha többé nem lettem beteg azóta. 

Később, hangban jelentkezett, csendben, illetve egy egy emberrel kapcsolatban, akiket nagyon szerettem, korábbi közöséletünkről mutatott képeket - de ez már egy másik történet. 

Téves tanitások, eltévelyedések, tanitások félreértelmezése II. rész

Itt van például a bűn tagadása. Mennyi magát tanitónak valló tanit olyan dolgokat, hogy nem létezik bűn, nincs semmi baj, minden rendben, a világ úgy jó ahogy van - neki, mert ebből megél hogy ilyeneket mond, cumit ad az embereknek, megerősiti őket a létkorrupciójukban, ahelyett ébresztés lenne a tevékenysége. 

A Farizeus olyan ember aki magát a szellem emberének mutatja, mig közben anyagi gyarapodását tartja szem előtt, tanitását a "vevők" igényeihez igazitja. A farizeusság egzisztenciális életmegoldás arra, hogy aki arra vágyik, a társadalomban komolyan vegyék, annak erkölcsi értékeket kell megvalósitania, de aki gyarapodni akar anyagiakban, felismeri hogy erkölccsel célba nem ér el, igy a tisztességet, becsületet feladja, a gyarapodását morális magatartás látszatával fejezi ki, takarja el. 

Nem csak gyarapodni akar, hanem fensőbbség látszatában kiván élni. Léthazugság. Korrupció. Létrontás. 

Az antiktrisztus eljövetele rég megtörtént. Az antikrisztus nem személy. Amit tesznek képviselői, amit tanitanak: 

Természeti lények vagyunk (Nem szellemiek). Nincs bűn, tagadják azt.  Nincs létrontás, a világ úgy jó ahogy van. Nncs egymásért felelősség, csak magaddal törődj, a világ úgy jó ahogy van csak te még nem látod. Igy elnémitják a lelkiismeretet is. Nem kell semmit jóvátenni, nem kell bocsánatot kérni, hirdetik. Nincs karmikus adósság. Nincs felelősséged, mondják. Nincs megváltás se, nincs rá szükség, hisz a világ szerintük tökéletes. Ergo, az élet az élvezetekért van. Tombol a gátlástalan életéhség.

Mester alig van. Mester nem az oktató, nem az úton gyakorló aki saját bevallása szerint is csak egy lépéssel jár "tanitványai" előtt, nem is a megvilágosodott. Csak aki életében realizálta a Tan-t, csak az jelentheti ki, ő Mester. Ő Tanitó is. Tanitását nem pénzért adja, sosem. 

Isten elrejtette az Igazságot, mert az emberek létkorrupcióba zuhantak. Kinek rejtette el? Az igazaknak. Hová rejtette el? A hagyomány tanitásába. Hogy találhat rá az igaz? Életével kell azt kiásnia. 

Realizálás nélkül ez nem megy. 

A legtöbb "tanitó, mester" csak egy kicsit akar rajtad javitani. Egy Mester megsemmisit. Tudja, minden csak kacat, amid most van, bármely számodra értékes tulajdonságod - nem az. A Mester munkája lehet fájdalmas. Megérint a  létkorrupciódban, ébreszt, pedig te még aludnál. 

Az antikrisztus rég itt van. Elaltat, elkábit. 

Pedig belül minden ember tudja, valami nagyon el van rontva, ami történt igy nem maradhat, a világ egy borzalmas hely ahol nincs igazság. Mindenki tudja, helyre kell tenni, de nem tudják hogyan? Rossz válaszok születnek: Megöljük a liberálisokat. Megöljük a keresztényeket, vagy a mohamedánokat. Uj pártot alapitunk, stb. Ez nem megoldás. Egyik sem. Nem megoldás a vallás, sem a művészet, sem a tudomány. A létkorrupciót kell felszámolni, minden külső hatás ellenére. 

Ez az út. 

 

 

 

 

Téves tanitások, eltévelyedések, tanitások félreértelmezése I. rész

Az igazi Tanitó kénytelen fellépni a téves tanitások, tévutak, eltévelyedések, a tanok félreértelmezéseinek ügyében. Teszi ezt mindig szeretetből, könyörületből. Akiket érint birálata, mivel ők maximum a kismegvilágosodást élték át, rendszeresen ÉN-jük iránti támadésként élik meg a Tanitó ilyen tevékenységeit - ez azonban a Tanitót nem tarthatja vissza, figyelmeztesse a gyakorlókat, keresőket a veszélyekről. 

Legnehezebb nem a lelkes amatőrökkel, hanem a felkészületlenül a spirituális út egyik állomását elértekkel van.

Mivel nekik nem volt olyan mesterük, akik a teljes megvilágosodást elérték, az utat sem ismerték. Lehetséges, előfordul, hogy a gyakorló aki magát még nem tisztitotta meg az út során, spirituális élményben részesül, például a megvilágosodás élményében. De aki még nem járta be az utat, az ilyenkor képeket lát, hangokat hall, stb, nem a tiszta élmény éri el, s mivel az ego utolsó és sikeres védekezésében erőssé teszi ezt az élményt, az illetőnek ez lesz ragaszkodása tárgya ezentúl - hogy amit ő átélt, az a valódi, a végső, amit látott, hallott. A teljes megvilágosodáskor nincsenek, nem is lehetnek képek. Nincs a béke, nincs a félreértelmezett öleljünk meg mindenkit szeretet. Ott nincs semmi, de ez a semmi minden. 

Buddha egyik tanitása erről a gondról szól. Akkoriban viszont a keresők tudatát más foglalkoztatta, igy más képeket láttak, mint a maiak.. 

Amikor egy ilyen kis megvilágosodást elért egyén azt hiszi, a végsőt érte el, tanitásaival, útmutatásaival félrevezeti követőit. Akaratlanul is. Olyan gyakorlatokat végeztet velük, melyek kellemesek, nem nehezek, és azt állitja, nem is kell nagyon semmit csinálni csak csendben lenni, vagy a szeretetet érezni - de a szeretetet nem lehet csinálni. Nem lehet erőltetni. És bizony az az igazság, az út fele a mienk. 

 

Sokuknak erős érzelmi problémáik is vannak. Sok körülöttük a hizelgő, utánzó is, és ők ezt rendben levőnek találják.  

Mivel ők maguk nem járták be az utat, nem is tudnak követőiknek utat mutatni. Pedig az út minden szellemi úton, mely célba vezet, lényegében ugyanaz, ugyanazok a lépcsőfokai. Ezért értik a teljesen felébredettek egymást akkor is, ha egymás nyelvét nem is beszélik akár. 

S ezért volt kudarc a magyarországi próbálkozás, az "egység-konferencia" - mert az egységet nem lehet csinálni. Az egység van. De amikor olyanok gyűlnek össze, akik csak a saját élményüket tartják valósnak és arra akarják az egységet - és arra vágynak, az emberek csodálják, irigyeljék őket és titokban még arra is, a többi megvilágosodott őt nagyobbra tartsa - ez lesz belőle. Az egység konferencián egy emberre volt csupán érdemes figyelni, aki nem magáról vagy spirituális élményeiről beszélt. Hanem arról, mit kellene tenni. Az egy férfi előadó volt. 

Nézzük egy példát arra is, amit a tanitás félreértelmezésének találhatunk. 

Itt van például a közép út tana, hogy ne legyél szélsőséges. Ez fontos. De aki félreérti és azt hiszi, az egykedvűség valami búskomorságot jelent, nagy tévedésben van. És az is, aki mosolyt maximum enged meg magának de nem képes már se nevetni, se sirni. 

A közép út követése valójában azt jelenti, hogy ha az ember elmegy az egyk irányba, utána korrigál és visszatér, az ellenpontjával foglalkozik. Igy lehet fenntartani az egészséget is.

Például, ha a gyakorló észreveszi, mostanában túl sok húst evett, alkoholt ivott, ég a gyomra, akkor egy időre elhagyja ezeket, lehet vegetáriánus ételeket fogyaszt, nem iszik egy ideig alkoholt. Tehát az egyensúlyt úgy tartja fent a gyakorló vagy a mester is, mint a kötélen egyensúlyozó légtornász - kibillen jobbra, balra helyezi a súlypontját. Ezért nem esik ő le. Ez a középút követésének értelme - nem az, hogy az ember nem megy el esküvőre, se temetésre, mert kerüli ezeket. 

A mai emberek, keresők számára valóban hasznos, hogy arra felhatalmazással biró tanitók újabb praxisokat adtak a régi tradicionális praxisok mellett a gyakorlóknak. Két ember adott ilyen gyakorlatokat,  Pau Brunton aki maga arra törekedett, a kelet mély bölcsességét, igazságát nyugati embereknek átadhassa, s az általa kidolgozott út valóban a mai embereknek szól. E sorok irója maga is végig gyakorolta őket, valóban felkelt hogy a hajnal már kint érje a természetben, egy éven át végezve ezen elengedhetetlen előkészitő gyakorlatokat. Ezen előkészitő gyakorlatokat, melynek során egyértelműen kiderül, a jelöltből lehet-e tanitvány, végzi -e nap mint nap a gyakorlatokat -  ma türelmetlenségből sokan elhanyagolják, azonnal beavatást akarnak kapni. Ám ez nem lehetséges. És Brunton gyakorlatai, Hamvas Béla útmutatásai a tradicióról valóban eltakaritották az összes akadályt a megvilágosodás elől. Egy nagy tanitótól akkoriban kaptam meg a jóslatot, hogy hamarosan elérem a megvilágosodást. 

Nagyon jó példa a tanok félreértelmezésére a Reiki körökben egyik igen elterjedt téves nézet, miszerint a reiki oktató beavatást ad. Nem igaz, csak energetikai behangolást végez. A magyarországon elérhető reiki iskoláknak vagy annak nevezetteknek rengeteg oktatója van, akik előszeretettel "mester"-nek hivatják magukat, valójában nagyon kevés mestere és még kevesebb Tanitója van. Oktatók vannak s tanárok, mester alig. Az igaz, Tanitótól Mester-Tanitvány kapcsolat keretben lehet beavatásban részesülni, de annak semmi de semmi köze nincs az energetikai behangolásokhoz. Egy ilyen beavatás megtörténtét az iskola minden beavatottja megérzi, függetlenül attól, a világ mely részén tartókodik épp. 

Amikor egy valóban megvilágosodott Mester elindit egy tanitást, sokszor előfordul, mivel más nem éri el a megvilágosodást, leghaladóbb tanitványaira bizza, iskolája oktatói lesznek. Ha fenmarad a helyes gyakorlás, akkor előbb utóbb megérkezik az a tanitó, száz évvel vagy 500 évvel később, aki visszavezeti a gyökerekhez, mert kisebb nagyobb eltérések ennyi idő alatt bekövetkezhetnek. Ideális esetben tökéletes megvilágosodottak láncán keresztül történik az iskola vezetése. 

A másik tanitó,  aki új praxisokat alkotott, Osho volt, aki a dinamikus meditációt adta az emberiségnek, melynek lényege, kb. 20 percen át teljes erőfeszitéssel végezz valamit - táncolj például - és utána feküdj le, lazulj el. 

E sorok irója úszással gyakorolta ezt, kezdetben önkéntelenül, majd utána a napra feküdve már gyerekként elérte azt az állapotot, amit felnőttkorában újra. Rendszeres nyári gyakorlat volt az erőteljes úszás, majd pihenés , ellazulás a napon, félálomszerű állapotban, és újra és újra.

Nagyon jó kis gyakorlat. Ma már, hazámból kiűzetve, minden nap akár gyakorolhatom tengerparton, pálmafák alatt. Köszönet érte a sok szervilisnek.  

Ébresztő alkotások, filmek

Nem igaz, nem lehet a tömegekhez szólni. Egy-egy ihletett alkotás, filmsorozat sokak tudaalattijában elindithatja az ébredést, ha nem csak nézi a filmeket, hanem gondlkodik is. 

Talán nem véletlen, főleg Sci-F filmeknél fordul ez elő. 

Star Wars 4-6, Baylon 5 sorozat, Star Trek filmek, Az Avatár film, az Éhezők viadala sorozat, a Mátrix 1-3, mind mind valójában ugyanarról szól.  Ébreszt. Sokakat. Vagy legalábbis megpróbálja. Ahogy néhány western film is. Jó a Rossz és a Csúf, Volt egyszer egy vadnyugat. 

Dart Vader és Luke harca - ugyanaz az ember. Egy ember 2 oldala, a jó és a rossz oldal. Akárcsak Neo és Smith ügynök esetében, ott ezt ki is mondják. Smith Neo negativ lenyomata a mátrixban. 

Amig vannak ilyen alkotások, él a remény is. 

 

1996. évi intuició.

A buddhizmus akkoriban kicsit sem érdekelt. 1993 óta foglalkoztam Lao-Ce tanitásaival, a Tao csodálatos útjával, utána a Bhagavad Gita, a Mahabharata ás a Ramajana következett, Manu törvényei, már megsmerkedtem az egyiptomi ezoterikus művekkel - minden érdekelt, amit Hamvas Béla megemlitett a Scientia Sacrában, de Buddháról az hallottam, hogy ateista volt, nihillista a tanitása, negatvista, igy egyszerűen nem érdekelt. Napi meditációkat végeztem szorgalmasan, akár naponta háromszor is, és egyik hajnalban egy meditativ félálom állapotban azt éreztem, sokan ülünk egy nagy tanitó közelében,  aki haldoklik. Tanácstalanok vagyunk, mert a Tanitó tudása nagyon nagy volt, s mi bizony addig a napig, sokan nem gyakoroltunk erősen, nem hittük, ez megörténhet - és nélküle éreztük, a gyakorlásan magunkra maradunk. Szerettünk volna kérdezni tőle, de az idősebb gyakorlók, hozzá közelálló tanitványai jogosan, ezt nem akarták hagyni, tapntatlanságnak tartották, de a haldokló tanitó meghallotta  és azt mondta, kérdezzünk nyugodtan. Egykünk végül csak annyit tudott kérdezn tőle: Mi lesz velünk, ha te meghalsz? Hogyan menjünk tovább? A Tanitó mg halála előtt válaszolt: - Nézzetek a Tanitásba! Nézzetek magatokba!

Ekkor ébredtem fel, tudtam ez nem egy sima álom volt - fogalamam nem volt, ki lehetett ez a tanitó?

Pár nappal később könyvtárba mentem és a szokásomhoz hiven nézegettem, milyen keleti vallásról szóló könyvek vannak még, amit még nem olvastam? Volt ott egy könyv, a cime Buddha élete és tanitásai. Vállat vontam gondolatban, miért ne nézzek bele, és megkértem a magasabb énem, ott nyiljon ki a könyv, ahol van számomra esetleg mondanivalója. Azután kinyitottam, és az alábbi fejezetnél nyilt ki: Buddha halála. És ott egből ezt a mondatot láttam: Buddha válasza: Nézzetek a tanitásba! Nézzetek magatokba.

Teljesen megdöbbentem, kivettem a könyvet és utána következett a Buddhaélete, tanai, egyháza majd aSatipatthana szútra és a többi hinajana szútra, majd a mahajana irodalma, és ott ami a legjoban megfogott, a Lótusz szútra...

Tanitói pályafutásom során először a taoista mesékkel, történetekkel dolgoztam segédeszközként, de már egy jó ideje a Lótusz szútra tanát igyekszem továbbadni - de valóban ezt a legnehezebb felfogni, megérteni, továbbadni.  

Meditációs esetek

Bár sok utat ismerek, sőt nagyon szeretek, ki is próbáltam őket, egyet választottam, melyet gyakorlok, melyet járok. Ez egy japán tradició útja. 

Ezen az úton mindennap meditálunk, naponta 2x is ha lehet, és egy vers a meditációnk alapja, amit egy japán császár waka verseiből válogattak ki. 

Amikor közösségünket jogfosztotta az alkotmányos puccsot elkövető lelkiismeretlen politikusnak állt rablóbanda, és csak a Strasbourgi Biróságnak köszönhettük hogy tovább létezhetünk - akkor olyan verset húztam, aminek az volt a lényege: Ha nagy a baj, foditsd azt az emberek hasznára. Ezt tettem. Hamarosan kiderül, sikerült-e?

Másik vezetőnk viszont nem tudott elkezdeni meditálni, mert ő azt húzta - a 100 legjobb politikus csodás országot épit - mig ott náluk a lelketlen pusztitás és a nép kirablása folyik. Dilemmájára azt válaszoltam, hogy nem a magyar politikusokról van szó.  Világszerte épülnek, virágzanak az országok. Csak ők ezt nem látják. 

 

Ellenállni a gonosznak...

Ellenállni a Gonosznak kötelesség, egyéni és társadalmi. Ahol ezt nem teszik meg, ott ne csodálkozzunk, ha a gonosz hatalomra jut, ott is akar maradni, lop, csal, hazudik, áttételesen törvényeivel öl is. Rolex óra a csuklóra, Luis Vitton táska a hátra, Porsche a garázsba, hajléktalanokat elüldözni, szegényeket büntetni, munkahelyeket felszámolni, ez lesz egy nép vagyonából. 

Még egy kötelék van a gonosz otthoni kormánnyal, a kártéritési tárgyalás a Strasbourg Biróság itélete után. Azután vége, elvágva minden szál a Gonosz Birodalmával. Végre megint lehet épitésre koncentrálni, nem túlélésre. 

Szegény magyar nép, hogy örült, ünnepelte a rendszerváltsnak nevezett gengsztervltást, de ismét ugyanaz - legaljasabb fiai a hatalomba, legjobbjai külföldre kényszeritve, otthon ellehetetlenitve.  De volt esély fellépni, de hagyták hogy csoportonként támadjon a gonosz a magyar népre, s most már a csapda bezárult, külső segitség nem lesz, a világ leirja ezt a népet és államot. Lett volna ideje az elenállásnak, megakadályozni a dolgokat, most már késő. 

Annyira más buddhista országban élni, ahol az emberek nem lopnak, nem mások rovására gazdagodnak a gazdagok, igy tisztelik is őket. Hiszen szorgos munkával jutnak előre, másoknak munkát adva, nem csalással, mások kifosztásával akár törvényeken keresztül. 

Bizony, tömeges előrejutás, tömeges megváltás nem lehetséges. És tömegeken segiteni is csak akkor lehetne, ha ők maguk cselekednének. 

Lengyelországban óriási felháborodást váltott ki, hogy abban a valóban keresztény országban kötelező volt misére menni minden gyereknek egy iskolából. Csak egy volt ateista, de a katolikus szülök nagyon felháborodtak, hogy merik kényszeriteni őt hogy menjen templomba? Ott tudják, ma az ő jogait veszik el ha hagyják, de azután ők is sorra kerülhetnek, és nem engedik ezt megtörténni.

Ott ha kis lépést tenne a gonosz, már megállitják, szépen fejlődik is az az ország, vezetője nemzetközi szinten méltán elismert - nem hirhedt hanem megbecsült. Igaz, nem üvöltözik habzó szájjal kezében a lopott ékszerrel hogy tiszteletet, tiszteljék őt - hanem tiszteletreméltó cselekedeteket vitt véghez, népért, országáért és Európáért. 

Ugyanonnan indult a két ország, sőt Lengyelország sokkal nehezebb helyzetből - és micsoda különbség. 

Mert ott ellenálltak a gonosznak, nem kormányra emelték. 

 

 

 

 

Döbbenet, megrendülés, ünnepek?

2015 január 1. 

Megrendülten állok a tengerparton - mikor megérzem az Egyetlent a Naplementében, egy óriási intelligenciát, erőt, csodás művészt a természet alkotásaiban... A művész JELENLÉTÉT érzem, aki maga a mű is...  A tudósnak igen, végül a csodálat, a bámulat marad - hogy valami általam ismeretlen fogalmam sincs mit művel... nekem, nekünk a Megrendülés, amit ilyenkor érzünk. Nincsenek gondolatok, sem érzések, csak a tiszta JELENLÉT és nálam ez megrendülést hoz. 

1989. december 24: Fiatal koromtól szerettem elmenni otthonról Karácsony délután, miután nálunk megvolt a fa állitás, megnézni hogy mások hogy ünneplik... az ablakokon át látható volt az öröm, a kertekben, béke, csodás, roppant a hó a lábam alatt, az újpesti piacon otthagyták az el nem adott fenyőket a szegény embereknek...   Most is, 1989 karácsonyán, ugyanezt az utat jártam be. 22 éves voltam, ifjú, két hónapja saját elhatározásból szellemi szabadfoglalkozású, rendszertervező, két hónap alatt többet kerestem, mint előtte fél éven át.

És a piactéren most más volt... először messziről csak a feketeséget láttam, gondoltam sáros a hó, sokan voltak arra. Azután megláttam a szegény embereket, akik jöttek a maradék fenyőfáért - mozdulatlanul, döbbenten ültek, guggoltak a hóban. Néma fájdalommal. Értetlenül- hogy lehetett ezt megtenni? Hogyan lehet ezt feldolgozni? Hogyan lehet ezt az otthoniaknak elmondani - elhiszik-e majd? 

 A tér közepén feketéllettek a fenyőfák maradványai - leöntötték oljjal a megmaradt fákat és felgyújtották. Üzleti szellem győzőtt. Azóta bennem halott volt az igazi karácsony. Gondolom, másokban is. 

"Virulnak a közhelyek és szürkülnek az ünnepek - gomblyukamban virág helyett lóhere" 

Ez lett minden otthoni ünnepből. 

"Halott virágok, amerre nézek, halott virágok, amerre lépek"

Körülöttem minden szintelen... szines fények szürkék fehérek. 

Akkor, 1989 karácsonyán gondolkodtam el - mit is jelent, mit hoz a rendszerváltást? Ma már tudható a válasz. Gengszterváltás lett belőle. A Súdrák, a senkik, az elvtelenek, a hitetlenek de képmutatók hatalma. A narancsbárósuttyók birodalma lett az ország. Pofátlanok, becstelenek, végletekig aljasok és szemforgató képmutatók lettek az új - új? Urak. Méghogy urak...  Méltatlanok. Kegyetlenek. 

2015 január 4-5: Elszakadok, leválok a magyar köldökzsinórról. Az az ország menthetetlen. Az a nép menthetetlen. Hamvas Bélának volt igaza. Márai is hiába reménykedett. Értékrendje e népnek már nincs. Egyes tagjai megmenthetőek. De ennyi. Ember vagyok, európai, nem magyar. Nemzetközi. Gyógyitó. Tanitó. Élő és megélő.  

2014 augusztusában leadtam személyim, lakcimkártyám és elmentem új hazát keresni. Gyáva népnek nincs hazája-ellopják tőle. Már meg is tették. Magyar a magyarral. Nem idegenek, nem ufók. Orbán és bandája. 

Az egész emberiség fejlődése a cél. Ott segitek, ahol hagyják, ahol van értelme. 

Levél jött legjobb barátomtól karácsonykor. Gyémántagyú, igaz ember, óriási szivvel - közmunkás otthon. 

" Tartsatok ki, és ne gyertek Magyarországra, hacsak nem kötelező !" 

Imádta ő is hazáját - de a hazája elárulta őt. Is. Adyt is. Semmelweist is. Márait is. Hamvast is. Bartókot s Kordát, Naumannt s Semmelweist, s hosszú lenne még a sor. Elég volt - sitty, elvágva e szál. 

Otthon maradt szeretteimtől jött:  

"Ma kaptam egy levelet, a mátrixot elemezték. Te is kiléptél belöle. Jól hasznositsd az uj tudást.Boldog új évet, ne nézz vissza. " 

A világ akkor is csodálatos, ha egyes részei sivárak és lelketlenek, terméketlenek már. 

Elég volt a döbbenetek országából. 

A világ hozza el a megrendülést. Az élő világ.  

Hosszú éveken át dolgoztunk azért, teljes szivből, saját erőből, mindenünk rááldozva, a világ legcsodásabb gyógymódja hazánkban az elsők között legyen elismerve - nagy lehetőség volt, fél Európából sok beteg oda járt volna, meggyógyulni, egy ideig ott élni. Azt hittük, azért vannak a hivatalnokok, miniszterek, államtitkárok hogy megtámogassák, felismerjék a hasznost - hát Magyarországon nem. Eltürték, majd tönkre próbálták tenni, ami épitettünk.  Igen barbár módon. 

De a világ fejlődik. Legyen hát, döntöttem. Egy lépést nem teszek azért, ott elismert gyógymód legyen. Majd, ha már szinte mindenhol az, majd Magyarországon is az lehet, utolsók között. Lehetett volna az elsők között. Rajtunk nem múlt. Nem forditom le a 4 japán nyelvű könyvet magyarra, nem adjuk ki. Jelenjen meg angolul, németül, spanyolul, olaszul, urdu nyelven is előbb.  

Nyugi, Orbanisztán - ott már nem akarunk épiteni. Sivatag kell nektek, legyen hát. 

A mienk, a szabad magyaroké, a tenger, a hegyek, az erdők. AZ ÉLET. Mi páran tudjuk, éljük, Szabadnak születtünk. Szabadságunk mások javára használjuk fel. 

Ott meg üvültve követel tiszteletet a pofátlan szemtelen koldus Európától. Könnyebb igy népszerűnek lenni ott, mint épitve.

Nem férünk el egy országban, ti a Rombolók, s mi az Épitők.

 

Isten veletek - bár ezt kétlem.  

 

 

 

 

 

 

 

 

süti beállítások módosítása