Álmokkal kezdődött a Lélek beszéde hozzám. Már tudatosan a fehér ösvényt kerestem.  Ráléptem, a tisztulás útját jártam évekig, hamarosan emberek gyógyulását segitettem. És persze felkeltettem a sötét erők figyelmét is. A tisztulás útját addig jártam, éveken át böjtölve hetente és hosszabb időszakokon át is, mig szemeim már ragyogtak mások szerint, rengeteg erőm volt, s nem csak a testem tisztulására figyeltem, hanem az érzelmekre, gondolatokra is. Elöntött a szégyen, ha megharagudtam valakire. Ez egészen addig tartott, mig egy kabbalista gyakorlatot végezve belső lényem nem a fehért, hanem a lila utat választotta - bölcsességet akartam már. A tisztulás már megvolt, de az áldozathozatal még hátravan - üzente a Ji-King is számomra. A Ji-King sokszor mutatta abban az időben az utat számomra, ha elbizonytalanodtam. Nem volt akkor emberi, megvilágosodott, tapasztalt tanitóm. A szent könyvek mutatták az utat.

Tehát, kezdő koromban történt hogy a Lélek beszélni kezdett hozzám: Álmokkal kezdődött, asztrál sikon. 

Az első álmom az volt, egy ágyon alszom, mikor egy fekete macska bejön a szobába. Felébredtem, néztem őt, ő meg felugrott az ágyamra, meg akartam simogatni. De ő egy ugrással a szivcsakrámnál termett s sebesen pörögve bele akart mászni, én egyből megragadtam hogy ezt nem engedhetem, karmolt, harapott de ki tudtam tépni a szivcsakrámból és messzire el tudtam hajitani.

Pár hónappal később egy álomban azt láttam, a fehér sereg egy katonájaként egy tábor tagja vagyok. Meglepő volt később ébren, hogy olyan emberek voltak együtt ott velem, akik az ébrenléti világban nem ismerték egymást, sőt akadt akit én akkor nem kedveltem, mégis a fehér sereg tagja volt. Éjjel álmomban őrséget álltam, s a fekete macska a fejem tetejéről próbált a szemembe karmolni, de elkaptam a mancsát és letéptem s mikor megnéztem már csak csontokból állt. Többé nem zavarta meg álmomat.

Pár hónappal később egyedül voltam otthon, családom elutazott, és 40 fok feletti lázam lett.  Nem vettem be gyógyszert, hamarosan elvesztettem eszméletem. Ebben az állapotban szellemi lények segitségét éreztem - hogy nagy a baj, s teljes vércserére van szükségem - mondták. Véremet egy edénybe vezették ahol tisztitották, úgy engedték vissza a testembe. Egy hang azt modta, teljes energiacserére van szüksége - majd magamhoz tértem. Orvost hivtak hozzám mikor éjfél után családom hazatért, ő kinai influenzát mondott, s tiszteletben tartotta hogy nem kérek injekciót, se gyógyszert. Soha többé nem lettem beteg azóta. 

Később, hangban jelentkezett, csendben, illetve egy egy emberrel kapcsolatban, akiket nagyon szerettem, korábbi közöséletünkről mutatott képeket - de ez már egy másik történet.