"Ez az a hely, ahol semmi se változik, ez az a hely ahol áll az idő" 

Fájó szavak, az igazság fáj.

Annyi éven, évtizeden át hittem,  ez a nép megváltoztatható. Már nem hiszem. Külföldre menve, ott élve lehet igazán rájönni - Úristen, hol is éltem én, mennyire természetes ott az a sok szemétség, aljasság, lelketlenség, ami nap mint történik. 

Külföldre menve zárjuk az ajtónkat, félünk a lopástól - pedig máshol lehet a legszegényebb ember is inkább éhen hal, mintsem lopjon. Nálunk a vezetők természetesnek tartják hogy nagyban lopnak. A nép is természetesnek tartja, hogy a vezető lopós, rabló - és szereti. Mert ha ő nagyban lophat, akkor ő is kicsiben, amig tapsol a hatalomnak. 

Orbanisztán elaljasodott és korrupt rendszere ezt az alkut akarta, és kötötte meg elég sikeresen a magyar néppel. És ez az, ami egy népet lealjasit - hogy lelki korrupcióra lép. Nem veszi észre, a törvények direkt olyanok, tisztességesen, becsületesen ne lehessen megélni. Pedig a lelki korrupcióra nincs bocsánat. Mikor a hatalom elkezdi saját állampolgárai egy csoportját üldözni, a magyar nem kiáll mellettük, hanem tapsol vagy félrenéz. Kárörvend vagy azt mondja, ez nem az én dolgom. Amig ő sorra nem kerül csoportjával, és akkor döbbenten látja, őérte sem állnak ki, érte se szól senki. Maximum a jogvédők.

Méghogy ne lenne fasiszta rendszer Orbanisztán rendszere? A fasizmus pont igy működik.  És a Goebbelsi propaganda. Ami jó ideig sikeres lehet. 

"A fasizmus-bolsevizmus kísérlet a totális élethazugság megvalósítására. Az, amit mond, és az, amit tesz, egyetlen pontban sem érintkezik. Az európai idealizmus végső fázisa, a platonizmus utolsó fejezete, amikor az elmélet és a gyakorlat között az utolsó szál is elszakad. Amikor a szavak messze az élet fölött lebegnek, és semmi egyebek, mint realizálhatatlan eszmények, mert nem azért vannak, hogy megvalósuljanak, hanem, hogy hitványságot rejtsenek el. A fasizmus-bolsevizmus az eszményeket nem megvalósítandónak tartja, hanem bűncselekmények eltakarására szolgáló taktikának fogja fel.

Ha valamely szellemi konstrukció az élet fölött lebeg, az élettel nem összekötve, mint különálló idea, anélkül, hogy az életet áthatná, nem pusztán üresség, nem semmi, nem indifferens spiritualitás. (Überbau.) Ilyen nincs. Az idea akkor már fedőelméletté válik, pszeudoszszá, amely a hazugságrendszer szerepét veszi át, és az életet démonizálja, vagyis megmérgezi. Ezért a fasizmus-bolsevizmusban hivatalosan a szabadságot hirdetik, és az ember a valóságban úgy él, mint az elítélt."  Hamvas Béla. Vö. Orbán szabadságharcnak hirdetett izéjével. 

Éveken át gyógyitottuk honfitársainkat, volt csak akkora fűtöttünk, mikor beteg jött. A magyar állam soha nem támogatta a betegekért végzett tevékenységünk, 2010.-ig eltűrte, utána meg kivánta semmisiteni. 

Jártam az országot fáradhatatlanul tanitani az embereket. És gyarapodtunk, és egyre több  betegkezelő helyünk lett, és sok sok közösségünk. 2011 után a félelem végigrohant, megszűnt rengeteg közösség, mert a hatalom lebizniszegyházazott minket is. És mindez mögött csak a Bonsai Duce mérhetetlen Iványi Gábor elleni gyülölete állt. És bértollnokok serege akarja elhitetni, ilyen egy államférfi - áruló és kicsinyes és sértődős. Készitettek rá egy ideológiát, mert akadt egy keresztény vezető, aki nem csókolt kezet a keresztapának, nem kereste kegyeit, rendithetetlenül kitartott és kitart Jézus és tanitásai mellett, ő nem cserélte azt le Orbán imádására, amit ő és környezete megkövetel mindenkitől. 

Természetesen a mi helyünk Iványi Gábor és a MET egyház mellett volt és van.

2010.-ig "csak" puccs volt, amit Orbán és szövetségesei végrehajtottak. 2014 után a magyar nép választáson legalizálta  a gyáva utcakölyök és maffia politikát - Orbanisztánná vált, ahol tisztességes magyar embernek vagy be kell fognia a száját, vagy onnan eljönnie. Mi sokan utóbbit tettük - ha tényleg ezt akarják ott, legyen Orbán áruló és embertelen és elaljasodott rendszere, de nem kell benne részt vennünk. Haza ott van, ahol jog is van, nem csak papiron. 

Külföldön kezdetben élnek a régi reflexek - nem jön meg a levél a postán át, egy nap egy ügyntézés és ezer papir és menjek újra és újra - át akarnak verni-mig az ember rá nem jön, mindez csak othon volt igy. Hogy itt más. 

És akkor eljön a mennyek országa, már a földön élve is. 

Ami biztos, soha többé nem járom azt az országot, nem teszek erőfeszitést, ott bármi fejlődjön, mert felesleges, az a nép nagyon beteg, kivülről gyógyithatatlan, belülről nem hagyja hogy segitsenek. Agónizál. A végét járja. 

Hamvas Béla, 56 utánról: "Annak, hogy élni csak kell. Senki se mert meghalni, mint az orosz tankok alatt a munkások és a diákok és a gyermekek. Költő, író, szobrász, zenész, festő, orvos, tanár, mérnök, miniszter, katona, paraszt, munkás. Soha még nép nem volt ilyen elhagyatott. Semmiféle vagyon, hír, hatalom nem ér annyit, mint amennyit mindezért most fizetni kellett. Nincs az életnek olyan mélysége és magassága, amely ez alatt az árulás alatt ne roskadna össze. Egy év múlva már úgy éltek, mintha semmi sem történt volna. Mintha e hitvány és korrupt, nyomorult és züllött, tisztátalan és aljas népben egyszer, egyetlenegyszer és egyedül, az egész földön egyesegyedül nem ragyogott volna fel az igazság, és nem mondta volna ki egyszerre és egyhangúlag mindenki, aki itt él, kétszázszoros túlhatalom ellenére. " 

„Semmi szent nincs, amit ez a nép ne gyalázott volna meg, ne süllyesztett volna hitvány eszközzé, és ami a barbárok között is égi tiszta marad, azt ezek a huncut vadak iparként űzik, és nem is tudnak mást – ahol az embert megalázzák, ott már nem tud másként élni, mint saját érdekéért, saját hasznát keresi, és nincsen benne többé szív még akkor sem, ha ünnepel, vagy ha szeret, vagy ha imádkozik” (Hölderlin).

Hamvas Béla: "Magyarországon mindig ugyanaz történik. Mindegy, hogy itt milyen kormányzat van.... Vezérelv: mindenki meg akarja szolgálni azt, amit elsején kap, és olyan világnézeti elveket táplál, amelyek jövő havi fizetését is biztosítják. Nem munkából, hanem hazugságból élünk. Egyetlen ilyen lény merő jelenlétével ezer ember életét mérgezi meg. Ami Magyarországon történik, annak semmi köze a bolsevizmushoz, ahogy a húszas években semmi köze sem volt a keresztény nemzetiességhez, később a fasizmushoz. A behódoltaktól való undorom olyan erős volt, hogyha elvben azokkal meg is egyeztem volna, a világért sem álltam volna közéjük, nehogy azokkal összetéveszszenek. Nem lehet itt semmit a fehérekre, vagy a vörösekre hárítani. A lealjasodásnak minden kedvezett és semmi egyéb nem volt, mint lealjasodás. Ha a forradalom győzött volna, akkor se lett volna más, sőt. Akkor jöttek volna a magyarok. A leszükités primitivvé tesz, ezért kezdünk ma hasonulni a vadakhoz. Egyedül az ember kitágítása a fontos. Szűkítés süllyedéssel jár, tágulás fölemelkedéssel." 

Le lehet irni a tüneteit a magyar nép betegségének - gyávaság, irigység, vezérkivánás hogy nekik ne kelljen tenni, félelem a versenytől, lustaság, a szorgalom hiánya, hogy az a természetes, a semmirekellő hatalomra tör és elveszi amiért a kevesek egy életen át becsülettel megdolgoztak, hogy a képmutatásra vevők, hogy elüldözik az országból évszázadok óta a legjobb legtehetségesebb magyarokat, hogy legjobb fiait és eányait kinozza halálra az az ország  - és meg lehet adni a gyógyulás útját is, de már csak egyes egyének gyógyulhatnak meg, maga a nép már nem. A nép rég nem fejlődik, hagyja lebutitani magát, ellánállás nélkül, ott az alkohol meg a drog és kész. 

Most is, elteszi az EU pénzét illetve szervezetten ellopják nagy részét - de az EU értékrendje ellen hadat visel egy riherongy áruló és a tömegek követik és éltetik. Egész élete e fickónak csak az árulás, mások hátba döfése, és millió ember felvonult érte - szégyen. 

Ezért már csak egyes embereken lehet segiteni. Ez van. 

Ideje elfogadnunk, ahogy Hamvas Béla is kénytelen volt elfogadni, csak ő már nem tudott elmenni.